Története

Bronzkori nyomokat a Letenye-Szentkeresztdombon feltárt Árpád-kori falu helyén találtak. A település temetőjében egy stájer márványból készített egyszerű oltárt találtak, amelyet Cajus Julius Flavianus állíttatott lányának, Faustinának. Feltártak itt egy későavar kori avar-­szláv temetőt, amelyből a bronzművesség, kovácsmesterség és a gyöngyöntés hagyományainak szinte teljes megsemmisülésére következtethetünk.

Letenye első említése 1341-ből való, Letyne formában. Neve szláv eredetű (leto: „nyár”.) Ekkor a Széchy család birtokában állott, és kiemelkedő jelentőséggel bírt a környéken. 1367-ben a király vásártartási jogot adott a településnek, amely 1498-tól mezőváros.

A török hódoltság idején többször is elpusztult, a 17. század végén elveszítette mezővárosi rangját. Később pestis pusztította a lakosságot. 1971-ig járási székhely. Fejlődésnek igazán csak az 1930-as években indult újra.

A településen 1923 óta működik közúti határátkelő.

1929-ben Béc, 1935-ben pedig Egyeduta községet csatolták hozzá. Városi rangját 1989. március 1-jén kapta.

Nevezetességei

• Szapáry-Andrássy-kastély
• Szentháromság római katolikus plébániatemplom
• Aranybárány fogadó - épült 1800 körül barokk stílusban

A kastély parkjában egy közel 150 éves platánfa áll, ami az év fája volt a Letenyéért Közéleti Egyesületnek köszönhetően 2010-ben.

 Forrás:Wikipédia